Bemutatkozás

Az 1995 óta működő KÓBORKA Állatvédő Egyesület (korábbi nevén Biatorbágy És Vidéke Állatvédő Egyesület) Rehabilitációs Tanyája 2007 óta működik a jelenlegi helyén, Lovasberény külterületén. A terület az egyesület vezetőjének, Horváth Borának a tulajdonában van, aki nem csak terület biztosít a nehéz sorsú kutyáknak, hanem egész életét a kutyák megmentésének szenteli.

Az egyesület gondozásában átlagosan 80-100 kutya van, melyeket rossz tartási körülményektől, szaporító telepekről és gyepmesteri telepekről mentünk meg. Kutyusaink többsége komoly testi és lelki sérülésektől, traumáktól szenved bekerülésekor. Gondozásukat 1-2 hetes időtartamú karanténnal kezdjük egy erre a célra kialakított elkülönített udvari területen. A karantén időszak során megkapják a szükséges védőoltásokat és parazita-mentesítést, illetve szükség szerint állatorvosi kivizsgálást és kezelést. Legtöbb védencünk kórosan soványan kerül be, a normál súlyúra történő fokozatos feltáplálás is a karanténban kezdődik. Ez alatt az idő alatt is folyamatosan figyeljük védenceink viselkedését, habitusát, a szocializáltság fokát és a majdnem mindig meglévő traumák viselkedésben megmutatkozó nyomait is. Ez az információ a későbbi lelki rehabilitációs program kialakításához fontos. A kutyák a karantén időszak után, a közös kifutók egyikébe kerülnek, viselkedési mintájuk alapján. Kutyáinkat igyekszünk emberhez és más kutyákhoz szoktatni, félelmeiket vagy agresszióikat (aminek mély gyökere szintén a félelem) korszerű kifinomult nevelési technikákkal oldjuk. Emellett önkénteseink segítségével rendszeresen sétáltatjuk az arra már alkalmas védenceinket.

Évente 3-400 kutyát adunk örökbe örökbe fogadási szerződéssel. Minden kutyát oltva, chipelve, parazitamentesítve kerülnek új családjukba. A növendék és felnőtt kutyákat minden esetben ivartalanítva, a kölyök kutyákat pedig ivartalanítási kötelezettséggel adjuk örökbe.

Sem a kutya kora, sem a betegség nem mondat velünk „nem”-et. Filozófiánk szerint : „A földről elszálltak az angyalok, de itt hagyták a kutyákat” (Bereményi Géza)

Mindig vannak  olyan „reménytelen esetek”, akikről bebizonyítjuk, hogy nem azok! Amikor a végleges altatásra ítélt, beteg, meggyötört, reszketeg állatka pár hónap múlva kivirulva és boldogan néz vissza ránk egy gazdis fotóról, a legcsodálatosabb jutalma munkánknak. Ez ad erőt ahhoz, hogy kiálljuk a mindennapok sokszor kemény, emberfeletti lelkierőt és kitartást igénylő próbáit és minél több nehéz sorsú kutyán segítsünk.

Back to top